Kezdőlap | Sajtóanyagaink > Kárpát-medencei imanap

Kárpát-medencei imanap

                           "CSAK AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME, HOGY MÉG NINCSEN VÉGÜNK!"                                                                                                     (Hallelujah 54. – Vargha Tamás)

                            

            A kárpát-medencei reformátusok között a lelki egység soha sem szűnt meg, hiszen a történelem viharaiban az elszakadt egyházak továbbra is egy gyökérből táplálkoznak. Erre bizonyíték az, hogy létezik a kárpát-medencei imanap, amikor egymásért imádkozunk.

            Ahogy szerte a Kárpát-medencében, úgy Szabadkai Református Egyházközségünkben is 2015. december 6-án tartottuk az imanapot, ahol lelkipásztorunk, Bányai Béla László szolgált. A liturgiába besegítettek Pertity Mária, egyházunk nőszövetségének elnöknője, Cirják István és Bálint Irén presbiterek, valamint Dr. Kovács Márta főgondnok, akik imádságokat olvastak fel.

            Lelki egységünket a közös imában fejeztük ki. Őseinknek köszönhetjük, hogy egyházközségünk másfél század, 150 év alatt fenn maradt, és református egyházunkban ma is hamisíthatatlan fényben ragyog az evangélium szent tüze, melyet örök tűz gyanánt őriztek, és kialudni a legnehezebb viszonyok között sem engedték a mi áldott emlékű elődeink.

            Gyülekezetünkben az alkalomról alkalomra felhangzó, építő szent igék, az Istenhez szárnyaló, buzgó  imák, a felcsendülő, Istent magasztaló zsoltárok, dicséretek, himnuszok ma is élő tanúbizonyságai őseink Istenben vetett bizalmának, lankadatlan buzgóságának és törhetetlen, erős hitének. Istent illeti a hála, dicséret és magasztalás mindezért, mert az Ő kifogyhatatlan gondviselése őrködött a lezajlott esztendőkön át, őseink, egyházunk és városunk élete felett, hogy a mi népünket, az idők sokszor veszedelmes, zúgó zivatarában elveszni nem engedte. Gondoljunk hálával az Isten jóságára, gondviselő, vezérlő atyai kezére, gondoljunk tisztelettel az alapító, telepes ősökre, és temetőinkben kint pihenő elődeinkre, akik a szent örökséget megszerezték, megtartották és megőrizték a mi számunkra.

            Bizonyságtételünk akkor lehet hiteles mások előtt, ha megmutatjuk, hogy egymást szeretjük, és szeretetben hordozzuk egymás terhét. Ebben az imádság a legelső feladatunk, és minden más ebből kell, hogy táplálkozzék.

            Urunk áldja meg az együtt és egymásért imádkozó híveket, gyülekezeteket és egész Anyaszentegyházunkat, itt a Vajdaságban és az egész Kárpát-medencében.

 

 

 

2016 januárja.

Ribár Gyula